Almásy István: Római catholicus egyházi rendünk vegyes házassági pörbeidéztetésének ügye törvényszerűen védve (Buda, 1844) - 22.645
61 geknek, ugyanazon évi hongyülésből felirt törvénytervhez tön szentesítve egy czikket, mellyben úgy is mint egy apostoli Király a* római cathol. magyar ősi hittörvényes védelme szakos elfoglalóinak büntetése maradtfen kivált azon avas obscuritásá birságban! — és csakugyan senki se is tön a’ jelenkori lutheránus ’s kálvinistáinknak hívatlanabb szolgálatot, mint ő, ki az 1647. 14. törvény rendeletét az 179%. 26. t. ez. 12-ik §-ában nyíltan meghatárzott hármas elfoglalásokon kívül a’ kérdés alatti esetre is alkalmazandónak szavalta, sőtt hlrlapolta — mivel ha az ország’ vallási határozatainak áthá- góira csakugyan egy átaljában az 1647. 14. törvényezikknek értelme ’s szelleme magyarázandó: úgy bizonyára az protestánsokra, kik által az 169%. 26. törvény’rendeletét gyakran elmellőztetni, értelmét önkényesen, ’s egyoldalulag félrema- gyaráztatni, sőtt tartalmát világosan megsértetni tapasztaljuk, fog legsérelraesb lenni az 1647. 14. bírságának alkalmazása; sőt egykinek szintolly prókátori fogás]is juthat eszébe, mint énnekem — t. i. Ez «’ jó hírlapi Szerk. Úr arról is megfeledkezett , hogy épen az 179%. 26. t. ez. (a’ mellyről bízvást hirlapolá, hogy mint az 1525. \.törvény után keletkezett ennek büntetését vallástársaira nézve megszűntette) nyíltan ’s határozottan csak az : augustanae, et helveticae confessioni addictis evangelicis állitá vissza vallási szabadságukat és pedig a’ nélkül, hogy csak egy szóval, egyik, vagy másik §-ában is megmagyarázta volna, hogy nevük alatt a’ protestánsokat kell érteni — ha tehát az 1647. 14. törvény’ magyarázatában, és a’ kérdésalatti esetekre alkalmazásában a’ vegy. törvényszéki bírák nem volnának (274. sz. P. hírlap’ vezérelvéhez képest) kötelesek tanácsot kérni a’ históriától ’s egyszersmind a’ philosophi át ól-, úgy biz’ az idézett törvénynek’szavaihoz ragaszkodva , mihelyt vannak nálunk még lutheránusok ’s reformátusak vagy Kálvinisták, reájuk lehetne magyaráznunk, hogy az 1523. 54. í. ez. szerint : tamquam publici haeretici , az 1723. 9. értelmében ulterius quoque — nota infidelitatis feriantur ! f lm szint ennyire viszen, ha ki, mint kivált a’ hírlapi szóvezér philosophia, philologia, historia, ’í jurispruden-