Almásy István: Római catholicus egyházi rendünk vegyes házassági pörbeidéztetésének ügye törvényszerűen védve (Buda, 1844) - 22.645
58 és következtében bíráskodni) nemig rendelkezhetvén r/zl791. 26-ik törvény — ha minden vegy. házasságoknak kathol. plébánosok előtti köttetését, ’s a’ gyermekeknek katholik. hitneveltetését, sütt a’ vegy. házassági ügy-pöröknek is Szentszékeink általi itéltetését átaljáhan megállapító rendeleté által *) «’ házassági kötések, mint polgári eredményeket is egyszersmind szülő tettek iránt rendelkezését u’ világi hatóság átaljáhun fen is tartotta: de kivált a hásassági kötések, mint főleg vallási eredményeket szülő tettek iránt, leginkább a* vegy. házassági Szertartásokat ’s egybeadás’ módját megállapító rendelkezést a* róm. kathol. egyházi törvény- hatóságnak— kathol. lelkészek-hitnevelés- ’s szentszékekhez utasitó rendelele általegyébkint is épen hagyta! — A’ Il-ik ité- letindok' e’ törvényreigazitása mellett is — P. vármegye lévén első eg-yh. rendünk elleni végzés’ hozatalában, — valószínű, hogy majd a* P. törvényszéki táblabirák is vármegyéjük szelleméhez inkább, mint a’felhordott törvények értelméhez ragaszkodva a’ P. alpörösöknek egyházi hivataluk* *s lelki dolgok’ körében vármegyei hatóság alá tartozásuk ellen teendő általános kifogásukat szinte elmellőzzék nem csak, de ítéletüket is hasonlóan „motiválják“ mikint T. vármegye’ törvényszéke által is Ítéltetett: Az 1647. évi 14-ik törvénynek a’ pörös tárgy alapját tevő esetre nem - alkui- mazása ’s ezen törvénynek az 1791. évi 26-ik t. czikk állal egész kizárása iránt, az 1790. évi november 7-kén az ország* Rendéihez kiadott k. kir. válasznak az 1791. évi január 18-kán ugyanazon országgyűléshez bocsátott kegyelmes Leirattali öszvehasonlilásából vont alpörösi magyarázat ’s e*) Alt. 26. 179% §• 15. Proles e mixtis matrimoniis , quae semper coram Parochis Catholicis ineunda erunt, quibus tamen impedimenta quaepiam quocunque sub praetextu in contrarium ponere, cantum esto, susceptae, et suscipiendae, si Pater catholicus fuerit, illius religionem sequantur; si vero mater fuerit Catholica, tunc nonnisi proles masculae patris religionem sequi possint. — §,. 16. conf. supra p. 54. —
