Ambrus Sándor: Értekezés a hittanító, iskolaigazgató, és kerület-fölügyelői hivatalról : Felelet gyanánt a megye-hivatalból kiadott kérdésekre (Székes-Fejérvár, 1841) - 22.644

nemű megaláztatását, rövidítését, 's szóvá! elégé ki nem fejezhető viszontagságait egy — az igaz Isten kiszabta jutalom’ reményéért elviselendőké varázsolja ; — olly érthetőleg, és iélekre hatólag magyarázni: hogy a’ gyermeknek akaratja, tettei, ’s törekvései a’ vallásnak elvein alapuljanak, mellynek érzetétől , s legtisztább fogatitol eltelve meg-győződ- jék: hogy a’ jót semmi mellékes tekintetért, hanem mert magában szép és jó, gyakorolni; — a’ gonoszt pedig — nem félelemből, — hanem annak eredeti rútságáért kerülni szükséges ; szóval úgy működni, hogy a* tanulónak lelke egészen vallásos lévén, a’ fönt kitűzött czélt kivívhassa.

Az ügynek szentsége megkívánja: hogy e’ helyen gondolat-szövedékeimbe egy eszmét fűzzek, melly a’ vallástanitónak, ki a’ gyermekek’ vallási oktatásuknak ón-terhű föladatában vagy megfáradod , vagy tévútra térhetett, elvül, és vezérlő kalauzul fog szolgálni. — Ugyan is: hitünk’ igazságinak több ágazati — mellyek azomban az üdvezség- re elkerülhetlenek, olly értelemhaladók, hogy nem csak az ébredező, de a’ már kifejlett talentom sem képes felfogni. Ha illyenkor a’ tanító csak puszta magyarázatra szorítkozik, — bár mikép fáradozzék is, igyekezetének magvai sziklákra hullanak, szíveket pedig nem idomítanak. — Itt tehát jusson eszébe hogy a’ katolika hitvallás egész kiterjedésében történeti; hogy Isten maga is midőn mennyei