Ambrus Sándor: Értekezés a hittanító, iskolaigazgató, és kerület-fölügyelői hivatalról : Felelet gyanánt a megye-hivatalból kiadott kérdésekre (Székes-Fejérvár, 1841) - 22.644

37

tanuló intézetre lenne szentelve. A’ köznépet törvényhatósági parancs nem kötelezi gyermekeit iskolába járatni. A’ tanítók olly csikorgó helyezetben vágynak, hogy távol legyen náluk műveltséget keresni , de sokszor ama készséggel is szűkölködnek, minélfogva gyermekeket leczkéztetni lehetnének képesek,. A' positiv religiót elősegítő vallási szertartásoknak , ’s ünnepeknek megölését czélzó rendeletek, s egyházi fenyítékek kötelező erővel nem bírnak, sőtt fájdalom! a’ törvényhozás rólok egészen meg is akar felejtkezni. Nevelés, népnevelés harsog ugyan mindűnnen, de olly alapokra vélve, mellyek az emberi társaságnak csak romlását eszközlendik. Elha- rapódzik a’ „naturalismus“ — a’ tettek’ rugójául nem az Isten’ jelenléte, nem a’ mennyei jutalom’ reménye, nem vallási elvek , hanem a1 szerencsétlen „point d’ honeur“ a’ „moral“ a’ becsületesség tűzetnek ki. Szép , valóban szép ez „Ideál“ de bátor e valaki állítani, hogy a’ szív, az érzések, az indulatok annyira emancipálták volna magokat, hogy a szenvedélyeken, ’s egoismuson diadalmaskodhatva, láthatatlan bíróra többé szükségük ne lenne? avagy a franczia dulongók, kik a’ megunt Isten helyett IVlaratot, ’s egyebeket emeltek a’ mindenhatóság' zsámolyára, boldogok lettek e kitűzött Ideáljuk által? mind ezt történetileg mutogatnom czélomon túl esnék; és csak a’ szivrázó romokra hivatkozók melly^ket a’ franczia indifferentismus , és religiótóli