Ambrus Sándor: Értekezés a hittanító, iskolaigazgató, és kerület-fölügyelői hivatalról : Felelet gyanánt a megye-hivatalból kiadott kérdésekre (Székes-Fejérvár, 1841) - 22.644

yiiágosodás’, és míveltség’ századában is a’ rombolásnak , ’s vad pusztításnak keblet rázó nyomai czé- géreskednek. — Valóban számtalan módokat találhat a’ gondolkodó lelkiatya, mellyekkel a’ munkásságot kellemesé tehesse , ’s mellyekkel egyúttal magos hivatását tellyesíthesse. — Csak akarat szükség , — ez sokszor, — kivált ha férfias türelem késéri, hihetetleneket munkál.

Hogy pedig practicus nézetei a’ gyermek’ szivébe annál mélyebb gyökereket verhessenek , hivatala részéhez tartozik ej olly könyveknek megszerzése, mellyekböl az emberi kölcsönös viszonyokat; — az üdves törvények eránti tiszteletet; a' haza cránti szeretetet; annak természeti, történeti, és geographiai állását, — szóval: az életnek józan elintézésére czélzó esmereteket némileg fölfoghassa, és sajátjává tehesse.

Mennyire óhajtható, hogy a’ pór-nevendékek honi történetekre taníttassanak ? ki tettzik abból: hogy ezek az élet’ mesterei, sok nemes tetteknek , ’s lelkületeknek tükrei, s az igazságnak barátjai lévén, példákat szolgálnak, mellyek magok után ragadják a’ gyenge sziveket; megkedveltetik az erényeket ; fölébresztik az alvó szorgalmat; kivívják a’ haza, és elöljárók eránti szeretetet, edzik a’ hűség’ és engedelmesség érzetét ’s a’ t. ’s a’ t. — Mennyire szükséges a’ természet-tan ? kitettzik ama szomorittó előítéletekből, ama setét tudatlanságból,