Ambrus Sándor: Értekezés a hittanító, iskolaigazgató, és kerület-fölügyelői hivatalról : Felelet gyanánt a megye-hivatalból kiadott kérdésekre (Székes-Fejérvár, 1841) - 22.644

26

tisztükké , sott kötelességükké válik az iskolai küszöbön túl is inunkálódni, a' hon' boldogságát, és polgárisodás általi emelődését minden kitelhető módon elősegíteni; szóval: az embert, kit a’ szülők' karjai közül kiemelve iskolába édesgettek, vagy ezt nem tehetvén, legalább a1 keresztelő könyvbe iktatva híveiknek, s juhaiknak vallanak, az élet' hullámin keresztül egész a1 temető’ gyászáig atyáskodva késérni, és vezérleni.

Követésre méltó példákkal fényeskednek e’ tárgyban műveltebb német országnak lelkes Pleba- nusai is, kik szinte a' falusi iskolák’ igazgatásával foglalkozva, szüntelen a’ nép között forgolódnak, 's buzgó Apostolokként megjelennek a' köznépnek elvonult gyülekezetében, meg annak vigalmain, meg a’ mezőkön játszadozó gyermekek füzérében, mindenütt csak arra ügyelők, hogy az erkölcsiség, és jó nevelés tenyésszen, ’s gyarapodjon. — Mennyiben üdves, és hasznos emez eljárás, ha csupán csak az ember’ boldogsága eránti szeretet vezérli lépteit? példákkal nem bizonyittom; elég: ha a1 kételkedőt az ottani népnek erkölcsi, ’s miveltségi állására utasítom, ’s a’ szelíd nevelésnek ama nyomdokira hivatkozom, mellyek a’ német honi községeket a’ magyar pór-nép fölibe emelik, ’s magasztalják.

Minthogy pedig az igazgatói hivatalnak tiszte a’ nevelést tárgyazni, igen következik: hogy annak