Ambrus Sándor: Értekezés a hittanító, iskolaigazgató, és kerület-fölügyelői hivatalról : Felelet gyanánt a megye-hivatalból kiadott kérdésekre (Székes-Fejérvár, 1841) - 22.644

15

alatt csupán csak azért tart mindent hijuságnak, mert az embernek, mint a1 baromnak meg kell haU nia. ’s a’ t. ’s a t.

Hlyen, ’s több hasonló adatok fordulnak elő a’ Bibliában; — én pedig tapasztalásból tudom, hogy a’ pór-nép is fön-akad az anomálián, ’s társas körében szinte büszkélkedik, ha dictatori komolysággal egy vagy más hason tartalmú nehézséget elő- gördi'Jiet. Mennyire csökkenhetik ez által a’ vallásnak szentsége, mennyire az Írásnak kötelező ereje, ’s tekintélyei tudja az ki a’ nép közt forgolódva , annak hajlamival megesmerkedett, ’s naponként szemtanúja, mikép természetébe gyökeredzett: minden parányiságon fönakadni, — a’kétes, — ’s együgyű elméjét haladó dolgok fölött dőzsölődni, — később azok’ alaptalanságát hinni kezdeni, ’s egy félre értett, vagy elméncz elcsavarás okozta hamis értelemből sokszor az egész vallási igazságok’ hijá- nyosságára következtetni. — Lélektani tapasztalás, hogy az indulatok’, ’s az érzékiség’ csiklandjai után hajlongó szenvedélyek illyenkor annál sebesebben roskadnak a’ hittelenség’ örvényébe, minél ellenségesebb vala nékik a’ korlát, mellyet a’ testiség’ ellensége, a’ szilárd szabályokat parancsoló vallás kerített körűlök. Fő fő kötelességének esmerje tehát a’ Kateketa mindent elkövetni, miszerént emez — igen igen könnyen előfordulható veszélynek ellenszegülhessen. — Fs midőn az erre szolgáló eszkö-