Leonhard, Joannes Michael: Egész esztendőbeli evangeliomok és azoknak magyarázattyaik (Buda, 1821) - 22.447

3oi

szenvedünk, és a’ mit cselekedetünkéi érdemiettünk, azt veszszük. De ez semmi roszszat nem cselekedett. Uram ! monda azután Jésushak , emlékezzél meg rólam, mikor országodba jösz! —

Jésus felele: Bizony mondom neked: Még ma velem lészesz a’ paradicsomban.

Jésus kereszte mellett állának Mária, az Ö an- ,nya, és annak testvére Mária, Kleofás felesége, és Mária Magdolna. Látván Jésus az Ö annyát, és a" mellett állani a’ Tanítványt , kit szeret vala, monda az annyának: Aszszony! íme a’ te fiad. — és a’Tanítványnak: íme sl te Anyád. Ez órától fogva magához vévé Máriát a’ Tanítvány.

Hat óra (dél) vala, mikor egyszerre a’ nap besetétedék. Ez a’ setétség az egész tartományt beborította, és egész kilencz óráig tartott. Es ki- lencz óra tájban íélkiálta Jésus nagy szóval: Én Istenem! én Istenem! miért hagytál el enge ra. Némellyek , kik ott állának , hallván azt, mondák, hogy Illyést hívná. Megláttyuk, hozzá tevék, eljöu-e Illyés, és leveszi-e Ötét.

Tudván Jésus, hogy már minden elvégeztetett, mondá, hogy az Írás betelnék: Szomjú- h o z o m.

Ott állott egy edény tele eczettel. Azonnal oda jőve egy Katona, spongyiát márta az eczetben , es azt isópnak szárára szúrván, Jésus szájához riyujta. Jésus vevén abból magához , monda: Betel ly e- sedetl. Kevés váltatva azután fen szóval kiálta: Atyám! a’ te kezeidbe ajánlom az en leik emet. (5o Zsolt. 6 vers). És lehatjván fejét, meghala.

És íme! A’ templom kárpita ketté szakada fölétől fogva egészen alláig, a’ föld megindula, a’ kősziklák repedezének, a koporsók megnyilának f