Leonhard, Joannes Michael: Egész esztendőbeli evangeliomok és azoknak magyarázattyaik (Buda, 1821) - 22.447

engedték volna, hogy engem a’ Zsidók megfognának. De az én országom nem e’ világból való.

Tehát még is Király volnál? monda Pilátus. Ügy vagyon, felele Jésus, én Király vagyok. En a’ végett születtem, és a’ végett jöttem e' világra, hogy bizonyságot tennék az igasságról. Ki az igas- ságnak baráttya, nekem is jobbágj^om.

Igasság, monda Pilátus, micsoda az igasság ? E’ szókkal kiméne megint a’ Zsidókhoz , és monda nekik : En semmit büntetésre méltót ezen emberben nem találok. De ok megáltalkodván annal nagyobb méreggel panaszolkodnak vala Jésus ellen. Uj tanításával , mondának , fellázította a’ népet egész Zsidó országban Galileától fogva szinte eddig. — Hallván Pilátus Galileát neveztetni, kérdé , vallyon nem Galileabeli-e ez az ember? És midőn megtudá, hogy Heródes tartományából való, ahhoz viteté ötét, minthogy maga Heródes azon napokban Jerusalemben vala.

Nagyon örvendeze Heródes Jésus látásán, a’ mit már régen óhajtott; mert sokat hall vala felőle, és most gondola, hogy szemei előtt Jésus csudát teend. Azért különbféle kérdést tett neki; de sem- mi feleletet nem nyert. Hasznokra fordítak ezt a Főpapok és írástudók, kik ott mellette állának, és szünetnélkül elohozák panaszikat Jésus ellen. Akkor Heródes megvetöleg bánék vele, és kigunyolá Ötét. Fehér ruhában öltöztette, és úgy küldötte ismét viszsza Pilátushoz. E’ napon Heródes és Pilátus , kik az előtt egymás ellenség! voltak, megint jó barátok lettek.

Pilátus, minekutánna Jésus ismét hozzá vezettetett, maga eleibe hivatá a’ Főpapokat, és Tanácsosokat az egész néppel együtt, és monda nekik méltósággal: Ti ez embert itélo székem eleibe hoztátok