Leonhard, Joannes Michael: Egész esztendőbeli evangeliomok és azoknak magyarázattyaik (Buda, 1821) - 22.447

Tele a’ kertben? Akkor Péter kezde esküdni és áthúzódni , hogy azon embert nem ismeri. Alig monda ki e’ szót, másodszor szollá a’ Kakas. — Most megfordula Jésus, és Péterre pillanta. Ez a’ pillant a! keresztül járá Péter lelkét. Azonnal megemlékez ék Jésus szavára: MinekelÖtte másodszor szóll a’ Kakas, háromszor tagadsz meg engem; ekkor kiméne a’ pitvarból, és sira keservesen.

Alig virrada meg, egybe gyiilének a’ Főpapok , a nép Vénei, az írástudók és az egész Főtanács , és azon lanakodának , miképp veszthetnék el Jésust. Bevezettetek azután Ötét a’ tanácsházba, és eleibe tevék e kérdést: Mond meg nekünk, te vagy-e Messiás? Ha néktek mondom is, felele Jésus , még sem hiszitek. Már nem sokáig tart, és az ember Fia a’ mindenható Isten jobbján ül. — Ilát te, kiálták mindnyájan, Isten Fia vagy? Igen is, az vagyok, monda Jésus. Akkor kiabálónak: Minek több tanú bizonyság. Lám minnen magunk hallottuk az ö szájából.

Most mindnyájan , a’ mennyen valónak , feláll— ván, megkötözteték Ötét, Kai fás házából a’ Romai Igazgatóhoz vezettetek, és Pontius Pilátusnak által adók.

Látván pedig Júdás, ki Ötét eláruló, hogy Jésus halálra ítéltetett, megbánó cselekedetét. Vévé a harmincz ezüst pénzt, és a’ Főpapoknak es írástudóknak viszsza vivé, mondván: En vétkeztem, hogy az ártatlan vért elárultam. Azok feleiének: Mi közünk nekünk ahhoz? Már azt te lássad! — Ö pedig a’ templomba veté a’ pénzt, és elmen vén, felakasztó magát. A’ Főpapok vevék a’pénzt, és mondának : Ez vérpénz ; nem szabad azt Isten ládájába tennünk. Minekutánna egymás között tanakodtak volna, vevőnek azon egy Fazekastól földet, hogy abban az

Ide-