Leonhard, Joannes Michael: Egész esztendőbeli evangeliomok és azoknak magyarázattyaik (Buda, 1821) - 22.447
fc’ nélkül, hogy azt megiszom, el nem miilliaíik, légyen a’ te akaratod. Ismét felálla, ’s a’ Tanítványihoz méné, és őket mind egyre aluva találá. Nem is tudának neki felelni, olly nagy álomban valának merülve. Akkor elhagyá Őket, megint viszsza méné, és imádkozék ugyan azon szókkal. Azután ismét Tanítványihoz méné* és monda nekik: Alugyatok már, és nyugodgyatok! íme eljött az óra, hogy az ember Fia a’ Bűnösök kezébe adassék. Kellyetek fel, mennyünk nekik eleikbe. íme, az én Árulóm közelget. Mikor még beszél vala , megjelenik Judás Iskariot, és vele a templom strázsája , és a Főpapoknak és írástudóknak szolgái lámpásokkal, fáklyákkal , kardokkal és lándzsákkal. Az Áruló pedig jelt adott nekik , mondván: A’ kit én megcsókolok , Ö az , Ölet fogjátok meg, és vezessétek el jó Őrizet alatt. És midőn eljött volna, Jésushoz járnia , mondván : Udvöz légy Rabbi! és Őtet meg- csókolá. Jésus felele: Barátom! Miért jöttél ide? Csókkal árulod-e el az ember Fiát ? —- Jésus pedig jól tudván mindeneket, a’ mik reá jönének, elő lépvén monda a’ Katonáknak és Szolgáknak: Kit kerestek? Feleiének, neki: A’ Názáreti Jésust. — Monda nekik Jésus: Én vagyok! Judás, az Áruló is mellettck áll vala, és a’ mint mondá : Én Vagyok , borzadás fogá el Őket, és hátra lépvén a’ földre esének. Akkor másodszor kérdé Őket Jesus: Kit kerestek ? — Ismét mondának: A’ Názáreti Jésust. Felele nekik: Már mondottam, hogy én .vagyok. Ha azért engem kerestek, bocsássátok szabadon e’ férjfiakat. így kellett az Ö igéjének betel- lyesedni, midőn monda: Senkit azok közül nem hagytam elveszni, a’ kiket nekem adtál. -— És T most
