Leonhard, Joannes Michael: Egész esztendőbeli evangeliomok és azoknak magyarázattyaik (Buda, 1821) - 22.447
2 1 1 szavairól megemlékeznének, és benne, mint Messiásban annál erősebben hinnének. 32. Jésus emberi természete szerint hivattatik ember Fiának ; ki a’ Romai Kormányozónak Pontzius Pilátusnak és a’ Romai Katonáknak , kik Pogányok valá- nak , adatott kezekbe. 34. E’ beszéd nem vala nekik világos és értelmes. Az Apostolok hitték ugyan , hogy Jésus az igaz Messiás ; de felőle ama’ hibás vélekedésben voltak, hogy ámbár olly szegény és alacsony állapotban lenne, még is végtére magát tellyes diicsÖségben mutatná, és hatalmas nagy országot álítana fel a’ főidőn. Azért azon kinszenvedéseket és méltatlanságokat, mellyekr'ől Jésus nekik szóllott, nem egyesíthették öszve a’ Messiásról volt képzelődésekkel. 35. Jerikó az a’ váras , mellynek falai hajdan a’ trombiták harsogásától Istennek mindenható akarata által öszve dőltek. Az Israeliták iidö folytával ismét felépítették, és minthogy környékében sok Pálmafa tenyészett, Pálma várasának nevezték. 36. A’ Zsidók Messiást Dávid Fiának mondák; mert a’ Próféták megjövendölték , hogy a’ Messiás Dávid Király nemzetségéből származand. — Nyilván a’ Világtalan már Jésus Tanításáról és csudáiról sokat hallott , és Őtet több más Jámborokkal Dávid várton várt nagy Fiának — a’ Messiásnak tartotta , ’s azért kiáltotta olly nagy bizodalommal: Jésus , te Messiás , kö- nypriilly rajtam 1 3p. A’ nép, melly Jésust késéri vala, gondolván, hogy esdeklésévei a’ Vak neki terhére válik, inté, hogy hallgatna. 41. Ámbár Jésus mindentudó vala, és a’ Vak ki- vánságit igen is jól tudá ; még is kérdezé : Mit akarsz, hogy veled tegyek? — Avval akará Jésus a’ 'Világtalannak Hitét és bizodalmát, mellyel hatalmához és jóságához viseltetik vala, éleszteni, gyarapítani, és a’ Szerencsétlent nem csak a’ testi szemek világosságára, hanem az isteni Hit világosságára is segélleni. 43. A’.Vak és mindnyájan , kik jelen voltak, hálákat és dicséretet adának Istennek, és megerősödének Jésusban való Hitekben. O a H.
