Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

45

lójában a’ kissé mívelt emberek is , de ha a’ világ’eredetéről igazi ismereteket nyernek, minden teremtményt hasznunkra vagy kárunkra legyenek, isteni munkának Valinak. Innét Mojzes is a’ Műalkotását bőeb- ben adja elé, kiről Ampiere után egy magyar tudós megjegyzi: Mojzes vagy oly mélyen látott be a’ tudományokba mint jelen századunk , vagy Istentől vala ihletve. —

Az ős előkorban a’ földet víztömeg földé vala, meddig? nem tudjuk. Ebből emelkedve föl a’ sűrű gőz, a’ földet sötét terjedelemben tartá, úgy hogy arra a’ Nap legkisebbé sem tükrözhette le sugarait. Isten szelet támasztván, igen keményet, a’sűrű ködöt széltoszlatá, úgy hogy már-már némely sugár ok áthathattak, innét földi világunknak kelle támadni.

Mojzes: a’ föld puszta és üres vala: és setétség vala a’ földszinén, és az Isten’ lelke leveg vala a’ vizek fölött, és monda Isten: legyen világosság, és lön. (1.1. 2.) A’ párázat sűrű felhőkben a’ szelek által föleinelkedten a’ párázat tartományát avagy az égi erősséget alkotta, mely máiglan kék boltozat gyanánt öílik szemünkbe, mellyen túl az égi nagy testek világoskodnak. Így a’ vizek részint a’ föld’ területén maradtak, részint sűrű