Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396
42 Istenben szükség bíznunk mindig, és mindenütt, és áldást könyörögvén a' min- denség’ Urától soha sem elégületlenked- jünk, mert az Isten mindenütt jelen van ; ö a’mi élettetteink’ csalhatlan szemtanúja ; ime a’ leghathatósb indító arra, hogy a’ rosztói serényen távozzunk. 12. Az Isten végeden boldogságot, és dicsőséget bir.. Mert mivel a’ legtöké- letesbValóság, legnagyobb, legtöbb örömben, kell neki legboldogabb életét élvezni. (Tim. I. 6. 15.) Innét mivel az Isten’ boldogságát az 6 tökéletessége teszi, következik , hogy a’ mi leghódolóbb tiszteletünkkel (imádás) az Isten boldogabbá nemleend, de az ember’ tökéletlensége által sem kisebbedhetik az ö boldogsága, önrövidségünkkel, károsodásunkkal történik hát mindég, ha lelkileg tévénézőnk, és meddig bűnben élünk. — Továbbá az Isten’ boldogsága az ó tö- kélletességén alapul, tehát a’ mi boldogságunk is összehangzó a’ mi lelki Műveltségünkkel. Ha tehát boldogok lenni kívánunk, szükség magunkat lelkileg kiiní- velnünk tökéletesítenünk belső állapotunkat ’s nemesb részünknél fogv a haladnunk; mert nemde az érzéki jók, a földi boldogság többször unatkozást von maga után, megfogyatkozik; de a lelki jók, a?
