Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

— Sa­radnak ; de ám a’ nyilván rosszak, a’ fe­kete lelküek sem kerülendik el soha az Isten’ igazságát, ki mindenre kiható ha­talommal bír. 4. Az Isten végeden bölcs, a’ leg- kegyesb czélokra legalkalmasb eszközö­ket választ, miről nem kétkedik, valaki a’ kül ’s erkölcsi országot figyelmes szem­mel vizsgálja. Lásd mit mond Dávid a’ 163-dik Zs. Bölcsen elintéz az Isten mindent, no­ha az ő czélzatai gyakorta átláthatlanok. Ezen czélzatok az Isten’ titkai szerint, mellyek’ vizsgálói nem lehetünk, gyakor­ta maradandók. Innen az Isten’ bölcses­ségét csudálnunk kell, de utánozni is; ez teljesül, ha semmit sem kezdünk, semmit sem végzünk,' mit a’józan ész ’s okosság- nem javall, avagy a’ mit némelly elóleges megfontolás, ’s okos választás meg nem előz. — 5. Az Isten mindenható; mert ó min­dent tenni képes, a’ mi magában nem el­lenkezik. De illy kiható erő nélkül ugyan egy általános és független Valóságot ké­pezni nem lehet. Ezt bizonyítják a’ Szent­iratok, (Zs. 32. 6. Luk. 1. 39. Márk. 14. 36. Ján. 5. 17. Efez. 3. 2.) Oh bár mindenütt homlokegyenest írva ké­peznénk a’ kegyes Eleuzár’ nagy fontos-

Next

/
Thumbnails
Contents