Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396
30 tart okot, miért több Fővalóságokat engedne meg, sőt azok’ sokszorozása nem csak magában liiában való, ’s feleslegi, hanem e’ világ’ okos vizsgálását akadályozza, és az ész vonzalmának vég egységhez ellenszegül. 2. Azt kivívja a” cselekvő ész: Mert az kívánja e’ világ ’s minden erkölcsi rendjét, ’s összetartását, melly szerint minden erkölcsi valónak oly helyzete legyen, miilyent méltán érdemel. Tehát a’ cselekvő ész ’s okosság e’ világ ’s minden erkölcsi Főintézójét követöli, ki oly bölcs, ’s igazságos, és hatalmas legyen, hogy ezen rend szerint mindeneket elintézhessék, ’s elintézni akarjon is: Már pedig ezen tevőleges szükségnek az egyetlenegy Fővalóság’létele által tétetik elég; tehát az Isten’ egysége a’ cselekvő okosságból következtetik. Ezzel összehangzik az isteni Kijelentés ; mert már Mojzes alkotását e’ világ ’s mindennek egy Istennek tulajdonítja, kiben való hivést alaptörvényül tűzte vala ki, mondván a’ Jehovah’ nevében : Én vagyok a’ te urad Istened, idegen istenid ne legyenek én előttem. (Mojz. II. 20.) Külön: Én vagyok az első, és én utolsó, és én kívülem nincs Isten, (ísa- 44.)
