Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

következőkben valótlanoknak, a’ mi észszörny. Hanem azok’ valótlansága egyéb elvekből sem mutathatik ki; mert minthogy az emberi okosság elevent ’s létünk’ kezdetén azoiion alakban tűnik ki, és majd későbben, és csak tanítás által, vagy saját egyeztése következeiében inkább vagy kevésbé fejlődik; következik, hogy azon elvek, mellyekről minden okosságnak el- sődi fejlődésekor van ismerete, minden elvek előtt valók, hogy az okosság a’ gondolkozási elvek nélkül magasztosbra nein emelkedhetik; tehát ha az érintettéivel az okosságnak valótlanokká lennének, minden más egyéb elveknek, millyek amazok nélkül 'nem képezhetők, valótlanoknak kellene lenni; következik : hogy az érintett megmutatást azokból ki nem vonhatnánk.

Minthogy tehát az ész’ általános elveiből, millyek nélkül a’ legmíveltebb okosság sein képeztetik, hozódik ki az Isten’ léte; kétséget sem szenved a’dolog, hogy bár az Isten’ léte nem mathematical', de ollyan bizonyossággal mutattatik meg, hogy arról okosan kétkedni nem lehet. Az Isten embere’ Dávid’ szavai: Monda az esztelen az ő szívében: Nincs Isten 52 Zs.

— *5 —