Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

— so —

lenni. Továbbá a' testi kívánság a természetünk7 megromlott állapotjában az emberi szíveket tévelygésbe ’s csupa véleményeken alapult vallásba keríthette, és vagy bálványimádást, vagy több istenista- ságot alkotva, sok milliókat végezélok- tól eltaszíthatott. A’nagy Isten tehát egyedül már természetfölötti módon ’s remikí- vülileg magát megismertetni méltatott, és önlételéról bizonyosokká tenni az embereket , az isteni kijelentés által, hogy az emberi ész’ fejlődése előségíttessék az Isten' isméretére nézve, hogy azon áléit— ságból, mellyben a’ tudatlanság és testiség által dűlve merenge, előbb felocsúdjék, és fogékonyságára ’s gondolkozási elveire, mellyekből az Isten’ léíele kiho- zódik, visszaemlékezzék. Eképen az isteni kijelentést hasznosnak lenni az Isten’ isméretére nézve az idők’ történetéből bitjük. — Mert ugyan is minden népek közit, kikről csak bizonyost tudunk, feltalál tátik a’ Fővalóság’ ismerete, a’ mi bizonyos bizonyításul arra szolgál, hogy az Isten’ ismerete elannyira sajátja az emberi észnek, hogy mihelyt ez fejiődik, és gondolkozási fogékonyságát csak kissé ismerni kezdi, arra szükségkép vezéreltetik. — De ám a’ hatalmaskodó testi kívánságból eredt fonákság ’s tévelygései