Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

— S3§ —

Istenhez, és önmagunkhoz legszorosT) kapcsolatban vannak az Isten’ szavai szerint: Ha ki azt mondja, szeretem az Istent, és az o attyaíiát gyűlöli, hazug az. Mert a’ ki nem szereti az attyaíiát, a’ kit lát, az Istent, a’ kit nem lát, mi módon szeretheti. (I. Ján. 4. 20.) Ismét: Szeressed Felebarátodat mint tennen magadat. Kristus maga az önszeretetet terjeszti eló sinor- mértékül a’ cselekedetekben.

Minthogy meg amaz embertársunk iránti viszonyok’ ismerete az eredeti rom- lotság’ következtében meghomályitatott; mivel az emberben a’józan önszeretet’ saját tökéletesitésvágy, és az erkölcsiség’ föltétele alatt a’ boldogság utánni vonzódás, szerénytelen önszeretésre , és a'tulajdon hasznok’ rendetlen keresésére fajult el; mivel elannyira dívik a’ tettetés; és eképen a' felebaráti szeretet fölötte meggyengülvén, a’ mi viszonyaink embertársunkhoz álnév’ köpönyege alá burkolva mutatkoznak; azért valójában szükséges ezen viszonyokat, mellyekben embertársunkhoz állunk, u. in. másokiránti kötelességeink' alapelveit legtisztábban kitüntetni.