Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

vül eretnek vagy.“ Hogy hibában születik minden ember, hogy nem ily tökéletlen alakban szánhattak ki a’ Teremtő’ kezéből, ezen önérzést nyilván vallották a’ hajdan és jelenkor’ tudósai. Plutarchus siratja az emberi nemzet’hibás volttá! (de nem tel jes romlotságát); mert az az emberi méltóságnak gyaláza íjára vállt volna: mivel az érzékiségnek és testiségnek minden hevessége mellett az erénynek legneme'sb magva az emberben létezik, benne lakik a’ becsület'érzelme, és az erkölcsi jóra való ösztön, valamint annak kivételére a’ legalkalmas’b tehetségek : és senki nem érzi magában a' vétek’ elkeriilhetlen szükségét, vagy az erkölcsre határtalan tehetetlenségét ; érzi ugyan mindenki, milly könnyen vétkezik, ’s mily nehezen Ténykedik. — (Mali quaedam fatalis portio omnibus nostris rebus jam tune admiscetur, quando nascimur.) Plato a’ törvényekről a’ í) könyvben ugyan azt fájlalja. Seneca a’ kegyességről irt 1. könyvében : Minnyájan vétkezünk — ártatlanságunkat kényszeritíetve és önkényíeleniil elvesztettük. — Cicero: önként vallja minden sor- sosinak meggyőződését egybefoglalván, hogy az ember a természettől, nem mint édes, hanem mint egv mostoha anyától e’ világra születik, — mellvben ugyan lap— 301 —