Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

4

a' legegyszerűbb emberek között sem láttatták magokat oly vadak, kik valamely Fővalóságot nem ismertek. A’ köz ész istentagadónak sohasem inutatkozék, bárha bálványt imádott is, avagy több isteneket hitt, mindkét tévedés ’s fonákság az igaz Isten’ zavaros ’s helytelen ismé- retén alapulva. A’ megfinomított Istent-ta- gadó szakadás az áltudóság’ kétségtelen szüleménye , a’ melly a’ tndományosodás- ban inkább haladva, a’ testi gyönyörök szabadabb gyakorlata végett nyilván állítani merész az Isten’ nem léteiét, és szellemi erejükben vakon bízva mérkelni a* Mindenhatóságot; és valamit megfoghat- Jannak és mérhetleniiek gondolnak né- mellyek, semmiknek kiáltják.

II.

Azon út mód, melynél fogta az ész legegyszerűbb használatával az Isten' ismeretére vezéreltetünk.

Az emberi ész belső tehetség, melly az általános ’s közönséges igazságokból az emberi isméreteket kiemeli ’s összeköti, nehogy a’ mintáz állati országban dívik, némely szakadozott ’s rendezetlen benyomások «maradjanak. Már természettől mindenik tehetségi erőnek kell lenni némely határozott ’s légenyes voltúnak,