Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

178 Fin. Azon egy isteni természetben három isteni Személyek neveztetnek meg , mel- ! vek egymás köztt nem valóságra s ter­mészetre nézve, hanem csak kölcsönös viszonyokra nézve megkülönböztetnek. Egy enesen is tanítja ezt a' Szentirás: így Jesus a Keresztségre nézve élőnkbe sza­bott formulában világosan vallja a' Szent Háromságot, mondván: Elmenvén tanítsa­tok minden népeket, keresztelvén őket az Atyának, Fiúnak, és Szent-Léleknek nevében. (Mát. 28. 19.) Midőn pedig a’ Jordánban megkereszteltetnék Jésas, úgy olvassuk a' Szentirásban: Megnyilatkozá- nak az Egek, és a’ Szent-Lélek leszálla galambképében , és megnyugovék Jésus felett , és szózat hallatott fölülről: Ez az én Szerelmes Fiam, kiben nekem kedvem tölt. (Mát. 3. 17.) Itt nyilván szemléljük az Egekben széllé Atyát mind a' Fiútól ki megkereszteltetek , mind a’ Szent-Lé- lektöl, ki az Úr Jésusra galamb képében szállá, megkülönböztetve. Továbbá, hogy a’ Szent Háromságtan az isteni Kijelentésből fejledezik, arra bí­zón nos bizonyításul szolgál a’nyilvános hit. mellyel magok az Apostolok , és legré­gibb szent Atyák a’ Szent Háromságról tanítottak, és vallottak. Szent Pál Apos­tol a Kor. írtt II. lev. végzetén az egy

Next

/
Thumbnails
Contents