Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

174

zőről győződvén meg, elvessük azt. Istennek mindentudó szelleméből vagyon annak forrása, onnan egyenesen folyván a' szomjuhozó Iélekbe, és a’ lélek átjárva tőle, hittel, legföntebbi hatóságával ragadja azt meg, 's többé el nem bocsátja, mert benne él egyedül, és általa Istenhez emeltetik. Tehát magát Jésust hallgatjuk, mikor az ő általa alapított Egyház iránt mindenekben engedelmetesek vagyunk, ama fölemel! szavak szerint: Ki titeket hallgat, engem hallgat; ki titeket vet meg, engem vet meg. Ez nem Plátó, nem Leibnicz, nem Kant' philosophiai — nem Ágoston, nem Albert, nem Tamás, és bármi korszak’ theologiai tanitó iskolája. A’mi egészen nyilvános minden el nem fogúit elmének, melly a’mondottakból keletkezteti, hogy ha ez a’ tanítói Anyaszentegyház a’ maga tiszte szerint, vagy az Isten’ igéjét magyarázza, vagy mit parancsol, a’mi a' lélek’ műveltségét ’s boldogitását eszközli, neki engedelmeskedni kell, mert u. m. Kristus: Ha az Anyaszentegyházat nem hallgatja , legyen neked mint pogány és publicanus, (fukar.)

2. Valamint ama közönséges és eredeti romlotság, mellyet mindenki önmagában érez, amaz nyomasztó küzdések, mel- lyekre a’ műveltség ’s tökéletesítés inián