Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

170

tus lelkem' ismerete^’s a’ Szent-Lélek bizonyságom, hogy igasságot jszóllok, és nem hazudok. (Horn. 9. 1.)

Megmeg azt is tudnunk kell, hogy Istent káromlónak hivatik, ki a’ Szent-Lélek ellen száll (Mát. 12.) És mivel a' Szent-Lélek nevében csak úgy keresz- telkedünk, mint az Atyának, Fiúnak, nevében, bizonyos: hogy a’ Szent-Lélek iránt azon hittel, és megdiosóitéssel tartozunk, mellyel az Atya, Fiú iránt tartozunk.

d) A’ keresztény Anyaszentegyház pedig mindenkor és mindenütt elismerte, és vallotta, hogy a’ Szent-Lélek igaz Isten, az Atyától és Fiútól különböző Személy. Erről ugyan kezeskednek azon Férfiak , kikben a’ szent erkölcsök, és szilárd élettettek örökös irigyben mutatkoztak. Ezek közt megemlítjük Kelemen a’ rómait, Irenaeust, Athenagorásí. Lásd szent llasiliust a’ Szent-Lélekről irt könyvében.

Kik a’ keresztény vallást elfogadták és követték az isteni dicséret’ ’s megdicsőités’ ezen formulájával éltek legrégibb időktől fogva: Dicsőség az Atyának és Fiúnak, és Szent-Léleknek. Ezt állítja már szent Basilius. Ugyanazért a' minden századok’ Eklézsiája már a' con- stantinopoli szent Zsinatban egész un-