Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

101

tésí kell megkülönböztetnünk: ideigit, és örökké tartandó büntetést. Az előbbihez tartozik a’ mindennapi küzdés , és a’ lelki megjobbulással járó tűrés, szenvedés; mega’ vásott élet’ utján ránk liáromló szorongások , nyomorok ’s nyugtalanságok, végre sokféle kellemetlen viszontagságok, millyeket ez életben az ember’ fia és lánya tapasztal. Tudjuk az isteni Kijelentésből , hogy a’ Jésus közbenjárónk nem ideigi, hanem örök büntetéstől mentett meg. A’ szent Isten, ki igazán ítéli az embert, a’ Közbenjárónk’ érdemeit tekintve, ki az ember által készakarva megszegett törvény’kivántmányának eleget tett, az örök büntetést ideiglenire változtató azokra nézve , kik belsőleg megjobbultak. így nem csak nem kissebült a’ törvény’ szentsége, hanem inkább uj ok erővel erősödve tűnt ki. A’ názárethi Jésus, kiben bűn nemta-» láltatott, a’menyei Atyának egyetlenegy szerelmes Fia minnyájunkért eleget tett szándékosan, és az Atya őta' büntetés alá, niellyre mi méltók valánk, vetette. Innen azon kikerülhellen fájdalmak, és szorongások , mellyeken az Isten’ Fiának e' földön áttörni kelletett ember által vizsgál- haíatlan. végzet’ következésében.

Ha ama irtóztak) fájdalmakat, mel- lyeket a’ Közbenjárónk szenvedett szii-