Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

ze, mind az újabbakat, millyek az ész’ határi köztt nem szorongnak, kijelentse: aztán az erkölcsi törvényeket újólag ki­hirdesse , tágasb értelemben eléadja, és nyonios’b kötelező erővel alapítsa; megmeg szükség vala egy előképre, példányra a’ követésben, meg nyomosb okokra, millyek még inkább a’jóra, szentségre indítsanak. Elvégre a’ bűntől meg kellett szabadulnunk, és egy öröklő Intézet’ következtében az Isten által lett rendeltetésünkre képesít- tetnünk. Mind ezeket a’ megesett emberi nem­zet’ javára ’s boldogulására valóban elin­tézte Jésus. Azért ő mi ránk nézve Ta­nító, Törvényadó, Példány, Szabaditó, Megváltó. XLIII. Jésus tanító. tt Tudjuk azt a’ Szentirásokból. Ot mint tanítót megjövendölték a’ Próféták, és ugyan milient 30-ik évét elérte, tüstint kez- de tanítani a’ templomokban, iskolákban, sinagógákban, magános udvarokban, pia- czokon ’s valahol csak emberekre talált. Három évig tanított. Innét lett, hogy mind baráti, mind ellenesei közönségesen Rab­binak (mester) nevezték. Szándékosan a’ tiszteltetést el is fogadá mondván: Ti eu­— 130 —

Next

/
Thumbnails
Contents