Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396
113 annak némelly ingékony értelmében egyezését adta volna. — — Az eddigiekből azt kell következtetnünk : Jésus az Isten’ küldöttje; azt ő benne teljesedett jövendölések, és az ő csudatételei erősítik; tehát ő neki kellett tudni legjobban az Isten és ő közíte főn lévő viszonyt. — Ezt a’ bámulva csodált viszonyt az ő hallgatóinak több Ízben kijelentette , hogy azon isteni tökéletességeket ponbglan magának tulajdonítaná, és azért az őt istenkáromlásról vádoló zsidók’ embertelenségét, sőt a’ halált elszenvedni, mintsem önvallomásainak értelmét megmásolni, kész volt. — Továbbá Jé- susnak, ki a sziveket vizsgáló, és a’ veséket próbálta, nem tudni lehetlen volt, hogy miután az ő hallgatói a’ Szent-Leiket elveendik, és öröktől fogva élő személyéről egészen fölvilágosul nak; imádni fogják, és önként vallani minden igazságaik Csak ha Jésus Isten nem volna, szükségképen következtetik : hogy ő szándékosan rosszalkodott, és egyenesen a’bálványozást akará behozni. — Sőt a’ Jehovah, ki az Ofrigyben 4000 éveken által az egy Isten’ tiszta ismeretét ’s tiszteletét az Israelben akarta megőrizni; most a’ bálványozás’ elésegélésére ünnepélyes, és ollyas eszközöket vett volna föl, mii-
