Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396
— ÍOO — járul, hogy magok a’ zsidók is az igéket Jésusuak az Atyával egy isteni természetéről értették; ez onnan bizonyos, mert mint Istenkáromlót megragadni akarák, hogy megköveznék. Ily körülményekben ha az Atyával egyenlő méltóságáról és természetéről nem szóllott volna, bizonyosan kimondott szavait megmásolta volna, és a’ botrányt, mellybe a’ zsidók az igék’ követelt magyarázata által ütköztek’ elhárította volna; mert ez a’ tett bélyegzi a’ jó embert, annál inkább mivel nyíltan mondotta : hogy ő az igasság, és azért jött a’ földre le, hogy bizonyságot tegyen az igazságról. Hogy pedig állítása miatt ót káromlásról vádolni szűnjenek; előbb föltiizesedett halgatói’ lecsilapitatásuk végett a’ Zs. 81.1. 6. verseire figvelmezteté, mellyekben az emberek közűi választott birák mint Isten’ személyesei képviselői isteneknek mondatnak, aztán bizonyító magáról, hogy mint ember az Atyától nem csak az emberi nemzet’ tanítására és megváltására küldetett, de meg is szenteltetett t. i. az emberi természetnek az isteni természettel egy isteni Személyben egy- beköltetése által; végre a’ csodatételek' gyakorlatiban az Atyával egyenlő hatalmát hozá elő, mellyre nézve kiki köteles neki úgy hinni, mintha az Atyát szóllani hallaná.
