Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

tot

Messziásnak elkövetőjévé lön, ö iránta legmagasb képezeteil kijelenté; mert noha nagy lelke, ’s legtisztább erénye miatt nagy tekintetben tartatott a’ zsidó nép által, sőt messziről is jövének hozzá, kik hírét hallak, ’s bevevék oktatását; még is mikor a’ Messziáshoz hasonlíItatott, magát semminek láttatá: Kinek u. m. én csak saruja’szíjait sem vagyok méltó feloldani, az az: kinek én szolgája lenni nem vagyok érdemes.

Midőn pedig a’ Jordánhoz jött Jésns, hogy vízbemeríttetnék, (megkereszteltet- nék) monda neki János: Énnekem tőled kell megkereszteltetnem, és te jösz hozzám: Jésus bélépett a’ Jordánba, ésmeg- kereszteltetvén , ime megnyilatkozának az egek, és az Ur’Igéiké leszálla, minta’ galamb és megnyugovék Jésus fölött, és szózat hallatszék felülről: Ez az én szerelmes Fiam, kiben minden kedvem telik. A’ következő napon látván János, hogy ö hozzá közelít Jésus, ismég megszólalt: íme az Isten’ báránya, ime ki elveszi a’ világ’ bűneit. Ez az, a’ ki felől mondottam: Utánnam jő a’ férfiú, ki előttem lőtt, mert előbbi vala Halamnál. (Ján. 1. 29 — 30.) Ily tiszta mondatok azt a’ gondolatot őt- leszték a’hallgatókban, hogy Jésus több mint ember, és azt tüstiut hirdették.