Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

— S3 —

az Isten mint az emberi nem' Megújítója , és mi köztiünk léteznek. Es ugyan :

1. Az első egy pár ember' esete által, mind testére mind lelki tehetségeire nézve, meggyengült az emberi nem. E’ mi »nyájunkkal közös romlottság által ott voltunk, hogy az Isten mint Szabadító velünk ösz"szeköttetésben láttatná magát. Mert a' szent törvény’ kérelme (postulatum) el- engedhetlen, és teljes elégtételének keli lenni, midón pedig az ember a’ tettdolgot nem tettdologgá nem változtathatja, séma jó cselekedetek’ tettleges fölöslegességét nem mutathatja elé, mellyet az igaz Bíró mint az elkövetett rosszért pótlékul tekinthetne. —

2. De az elkövetett bűnöktől meg- szabadíttatni még nem volt elég, hanem mivel se magunkban, se más halandókban , melly által romlotságunkból szabadulhatnánk, nem láthatáuk, a’ jövendő időt azzal kellett ellátni. Annyira gyengülve vagyunk az eredeti ártalom által, hogy sok igazságok vagy csak részint, vagy egészen, mellyek nélkül nem szűkölködhetünk : akaratunk’ ellenévé sem lehettek többé birtokunkban. Továbbá állapotunk megjobbíttatván, szélesebben kiterjedő ismeretekre Ión szükségünk; azért is mint Tanítónak és Mesternek kellett összeköttetni a’jó Istennek az ^emberrel.