Nogáll János: Jézus az én üdvösségem az oltári-szentségben. Függelékül minden kath. imádságos-könyvhez (Pest, 1850)-222
Elöleges tanulságok. A’ hit megoktat minket és nem szabad kételkednünk róla, hogy a’megszentelt ostya, a’ kenyér’ színe alatt, valósággal az ur Jézus’ testét foglalja magában. Ezzel azonban nem szabad felednünk azt sem, hogy az ur Jézus oltárainkon mintegy szeretet’ és irgalmasság’ trónján jelen van, kegyelmeket osztandó, és hogy ő éjjel nappal szünetlenül köztünk marad, bizonyságát adandó hozzánk való szeretetének. Tudjuk, hogy az egyház leginkább a’ végre rendelte az űrnap’ ünnepét ünnepélyes nyolczaddal szent- járdalattal ’s az imádandó szentség’ kitételével, hogy a’ hívők hódolataik háladalmaik és sze- retet-tanuságaik által az ur Jézus Krisztusnak az oltári-szentségbeli szeretetteljes jelenlétéről és megmaradásáról vallást tegyenek és azt tiszteljék. De boldog Isten! hány bántalmakat, milly megvettetéseket kell szerelmes Megváltónknak, kell ezen szentségben mindeddig tapasztalnia ugyanazon emberektől, kiknek kedvéért és szeretetéből a’ földön oltárainkon megmaradni ’s köztünk lakozni kegyeskedett! 1
