Nogáll János: Jézus az én üdvösségem az oltári-szentségben. Függelékül minden kath. imádságos-könyvhez (Pest, 1850)-222

34

meg emberré lenni, és szolga alakot véve magadra meghalni érttünk, te még táplálmá- nyul ’s az örök életre zálogul is akarál köztünk maradni ezen szentségben! Majd mint kisded gyermek istállóban jelensz meg köztünk, majd mint kézmives műhelyben, majd mint gonosztévő a' keresztfán, majd mint kenyér az oltáron. Mondd meg nekem, én Jézusom , mit tehettél volna még többet szeretetünk’ megnyerésére?.... Oh szeretetre méltó, véghetetlen Isteni mikor kezdem már valahára viszonozni ezt az illy gyöngéd szeretetet ?! Ur Jézus! én ezentúl csak azért akarok élni, hogy téged egyedül, egyedül téged szeresselek. Mit is érne nekem többet'élni, ha életemet arra nem akarnám használni, hogy téged szeresselek, hogy neked megtessem, neked, kedves Megváltóm, ki magad életét áldozád föl érltem?! Mit is szerethetnék még tekivüled, ki a’ szépség, a’ jóság, a’ szeretetre-méltóság, a’ szeretet maga vagy? Csupánszeretetednekszándékom ezentúl élni; add, hogy szivem szeretetednek merő említésére is egészen a’ tied legyen; add, hogy ha csak hallom ezen szavakat: jászol, kereszt, szentség, én azonnal föllángoljak vágytól, nagy dolgokat vinni végbe érlted, én Jézusom , ki nagyon is sokat tettél és szenvedtél érttem.