Nogáll János: Jézus az én üdvösségem az oltári-szentségben. Függelékül minden kath. imádságos-könyvhez (Pest, 1850)-222

28 „Nincs keserűség az ő társasá­gában, és vele lenni csak édes, csak örvendetes lehet.“ (Bölcs. 8.) A’világ’ fiai olly sok gyönyörűséget találnak egymá­son, hogy egész napokat vesztenek el vele, hogy egymással társalkodhassanak. Csak a ki nem ismeri azúr Jézust, csak az unatkozhatik nála az oltári-szentségben; mert a’ szentek földi mennyországukat találták nála, és a’ szentek mennyegben egök’ egét élik az ő jelenlété­ben, és midőn az angyalok és szentek meny- nyegben színről színre látják és imádják ő szent felségét, nekünk ezen árnyék világban kell hogy abban álljon földi mennyországunk, hahogy őt a’ kenyér és bor’ színének árnyéka alatti jelenlétében imádhatjuk, vele társalkod- hatunk, nála vigasztalást kereshetünk fájdal­munkban, erőt szenvedéseink- ’s küzdéseink­ben, áldást fáradalmainkra, nyugodalmat lel­kűnknek. Szeplőtelen bárány, ártatlan Jézus, ki magadat a’ keresztién áldozatul adád miért­tünk, emlékezzél, hogy én is egyike vagyok azon lelkeknek, kiket annyi kínszenvedések,

Next

/
Thumbnails
Contents