Nogáll János: Jézus az én üdvösségem az oltári-szentségben. Függelékül minden kath. imádságos-könyvhez (Pest, 1850)-222

23

lünk marad, nehogy távolléte elválaszszon tőle; és azt akarta, hogy ne merő jel hívja őt emlékezetünkbe vissza, ő valóságos jelenléte által akarta hozzánk való szeretetének emlékezetét élénken főntartani bennünk. Mivel tehát, én édes Üdvözítőm! ezen oltár' szentélyében éltévé valósággal jelen vagy, a' szegényeket, kik ínségükben hozzád folyamodnak, meghallgatandó : úgy tehát hallgasd meg mostan kérését a’ legháladatlanabb bűnösnek, kit a’ föld hordoz. Töredelmes szívvel lábaidhoz borulok , mert megismertem, hogy minő igazságtalanságot követtem el, midőn nem jártam kedvedben, és szent malasztodat elvesztettem. Kérlek tehát mindenek előtt, bocsásd meg az okozott bántalmakat. Én Istenem! vajha soha meg nem bántottalak volna. De tudod nemde, hogy még mit kérek tőled? Lát’d, én megismertem, hogy minő szeretetre méltó vagy, és ennek okáért szeretlek olly nagyon, és nem kérek nem óhajtok mást, mint téged szeretni ’s kedvedben járni; de segítséged nélkül nem bírom ezt a’ kívánságomat végrehajtani. Hadd lássák, ur Isten! mennyegben a’ szentek mindenhatóságodat és véghetetlen jóvoltodat, legyenek tanúi irgalmasságodnak; add, hogy én, ki föllázadtam ellened, igazán szeresselek! Te ezt tudod, akarod is meg-