Nogáll János: Jézus az én üdvösségem az oltári-szentségben. Függelékül minden kath. imádságos-könyvhez (Pest, 1850)-222

7

imádkozol, előmeneteledre nézve talán többet nyersz, mint minden más lelki gyakorlatok által, mellyeket a’ nap folytán végzesz.

Igaz ugyan, hogy az isten, mive! megígérte, imádságunkat mindenkor meghallgatja. „Kérjetek, úgymond, és megadatik nektek.44 De tanítványa nevezetszerint arra tanít minket, hogy Krisztus azoknak , kik őt az imádandó szentségben meglátogatják, bőségesebben osztja kegyelmeit. Szent Szuzo Henrik azt szokta mondani, hogy Krisztus urunk az oltárnál inkább meghallgatja híveinek’ imádságait, mint másutt. ’S valljon a’ szentek nem az ollári-szentség előtt fogadták-e meg legmerészebb eltökélésciket? és ki tudja, hogy talán te is, kedves olvasó, egykor nem az oltár’ zsámolyánál határozandod-e el magadat hogy magad’ egészen Istennek fölszánod. Az én édes, ebben a’ szentségben rejtezett, Megváltóm iránti háladatosságból, vallást kell lennem róla, hogy én ezen szentség iránti ajtatosságnak, meilyet, az igaz, csak langyosan és tökéletlenül gyakorlottam, köszönöm, hogy a’ világtól, mellvben szerencsétlenségemre egész' a’ huszonhatodik esztendőmig éltem, búcsút vettem. Boldog te , ha hogy nálamnál korábban hasonló lépést tehetsz 's magadat egészen annak ajándékozhatod, ki magátleg-