Gyarmathy János: Isten országa a Földön, vagy is egyházi államtan. 2. könyv: Europa kelet-északi része. 3, 4, 5, 6. könyv: Asia, Afrika, Amerika, Australia (Pápa, 1855) - 16b

21

püspököt küldé követül a magyarokhoz, hogy béke köttetvén, egyszersmind a nép szelídebb erkölcsökre vezéreltethessék a keresztény hit felvétele által. Bruno hajlandókká tette a Magyarokat a békére, kik Quedlinburgba, hol a császár a húsvéti ünnepeket szentelte, követeket küldvén, egyszersmind az ott jelenlevő Piligrin passaui püspököt kérték, hogy a keresztény hit hirdetésére egyháziakat küldene hozzájok, — Piliyrin örömmel teljesítette kérésüket, s azonnal több kanonokokat, papokat, szerzeteseket külde, s munkájokal olly szép áldás követte , hogy Piligrin ötezer magyar megtérítéséről tudósította YH-ik Benedek pápát *), ki örömmel eltelvén ezen tudósításán a föpásztornak, néki érseki palástot küldött, püspököket szentelni való hatalommal, Pannonia megtért részéi melropolitai hatósága alá rendelte. Ezek 974 és 975ben történtek, mellyek után Piligrin saját érseki széke is a harcz viharai közölt veszélyeztetvén, csak 977 körül jutott békés birtokába mind a pápától, mind Otto császártól megerősített melropolitai székének s jogainak; s ekkor ismét a magyarok megtérítésére fordította figyelmét, küldvén egyházi férfiakat az elkezdett apostoli munka folytatására, — kiket Hartvik bizonyítása szerint , Geysa nem csak tisztelettel fogadott, hanem maga is örömest hallgatott; s eljött az idő, mellyel Isten irgalmában rendelt, hitt ö maga, megkereszteltelett, sőt Ígérte, hogy népét is a keresztény hitre hajlandóvá tenni igyekezendő**}. ígéretét azonban teljesíteni nem könnyű feladat volt. Népe még egyre harcz- szomjas volt, az Oszlrákbirlok nagy része hatalmában lévén, gyakran új rohamokkal nyugtalanította a szomszéd népeket, s midőn igyekezetei sikeréről kétségeskednék, mint Sz. István idézett életirója említi, mennyei látással vígasztaltaloll meg. Kellemes alakú ifjút láta álmában, ki aggodalmait eloszlatta,— „Béke neked monda, Krisztus választoltja! de a miről ay*) L. Lambert. Schafnaburg. ad a. 973. — Katona Hist. Duc. p. 516. Assemani Calend. Ecet. Uuiv. T. IV. p. 111. — **) Harlvic. seu

Cliarluicius vita S. Stephani edit. Pray. p. 119. -- Kat. Hist. Duc. p. 162.