Gyarmathy János: Isten országa a Földön, vagy is egyházi államtan. 2. könyv: Europa kelet-északi része. 3, 4, 5, 6. könyv: Asia, Afrika, Amerika, Australia (Pápa, 1855) - 16b
— 14 — kori részét. Nézzünk szét e földön a Magyarok letelepedése előtt. A keresztény hit fénysugarai már az első században Jutottak Pannonföld felvilágosítására, és a mag, mellyet az Isten fia parancsolatából tizenkét Apostolainak vetni kelle, nem esett meddő földre, mit a keresztények nagy számából mind a hadseregnél, mind a gyarmatoknál következtetni lehet. Nem is fedi egészen homály azon apostoli férfiak neveit, kik által a hit malasztja honunk téréire üdvöt hozott. Sz. Péterről, az Apostolok fejedelméről írja CSandinius „Vita Apostolorum“) midőn 51-ik évében a megváltásnak — hetedikében Romába jövetelének, Claudius császár parancsából a Zsidók, Chrestus vezérlete alatt fellázadván Romából kifizetlek, — Péternek is költözni kelle, ki Illiricumon keresztül Ázsiába indulván, Szerembe Pannonia legnevezetesebb városában Epenetust hagyta tanítványai közül a megtért keresztényeknek', — maga pedig a Szittyáknak , Isler partjain, Moesiaban hirdette az Evangelio- mot, — Clemenst pedig, másik útitársa, a Duna partján fára- dolt apostoli buzgalommal. Apollinarisről, sz. Péter tanítványai egyikéről hasonlót bizonyítanak a történeti évrajzok **). Szent Pál magáról bizonyítja (Romaiakhoz irt levele XVI. 19. versében), hogy az Illyreknek hirdette az Evangeliomol, s ugyanitt Epenetus helyébe általa Andronicus rendeltetett. Felső Pannóniába az Evangelium Lucius, a 70 tanítványok egyike által hirdettetett, sőt mások e dicsőséget sz. Márknak tulajdonítják ***). A harmadik században, midőn a romai császároktól három Ízben kegyetlen üldözés indíttatott, a pannoniai keresztényekről ugyan nincs különös emlékezés , de e századból már 11 pannoniai város püspöki széke ismeretes, mellyek következők: Siscia, Cibalis, Carpis, Mursa, Kurta , Sabaria, Bre- getia, Vindobona, Carnuntum, Ciréja, Petobium****). A lorchi érsek Maximilian, kit Il ik Sixtus pápa nevezett e méltóságra, *) Svelonius in (Claudio c. 25. — **) L. Satagi Ecclesiae Pannon. Tom. I. L. i. Farlat. Illyr. Sacram. — Timon. Imago vet. Hung. — ***) L. Brandau: Kritische Geschichte Wiens p. 27. — **#+) L. Spondanus ad A. 252.
