Gyarmathy János: Isten országa a Földön, vagy is egyházi államtan. 2. könyv: Europa kelet-északi része. 3, 4, 5, 6. könyv: Asia, Afrika, Amerika, Australia (Pápa, 1855) - 16b
— 120 — foglalván *), melly terjedelme csak idővel, újabb püspökségek alapíilatván, szűnt meg. De nem különben fényesek azon méltóságok, mellyek az érseki czimmel egyesítve vannak, s a mellyekkel senki a kath. egyházban, a történeti évkönyvek tanúsítása szerint hasonlólag dicsőítve nincs. Az esztergomi érsek ugyan is Apostoli követ, Cnéhány érsekek, a sz. szék kegyéből patriarcha czimeket is viseltek) magyarhon prímása, metro polita. Ezen egyházi fénykort emelik a Fejedelmektől nyert méltóságok : t i. Az esztergomi prímás a királyokat koronázza, főiitkos Cancellár. A felség személviselője, a római birodalom herczege, eszlergom megye főispánja. 1849. év óta utóbbi czimek ugyan, a herczegit kivéve, a legújabb szomorú viszonyok következtében megszűntek, de az ország sorsa még csak függő állapotba lévén, nem lehet mint csupán történeti hagyományokat tekinteni. Az említett egyházi méltóságok jogainak pedig teljes gyakorlatában van az esztergomi érsek. Mint apostoli követ és magyarországi Prímás nem csak Magyar, hanem Erdély, Horvát és Tótországra is hatósága terjed, sőt minden kivételek ellenére, a szerzetes rendek is e hatóságot megismerni köteleztetnek. E méltóságot IX. Bonifác?, s V. Miklós pápák apostoli bulláik által erősítették meg, — de kétség nélkül sz. István magyar király idejéből ered. Azon okból tétetik pedig az említett pápák idejére, mivel előbbi apostoli levelek birtokában nem vagyunk. Mert hogy Primási jogokkal, s pedig a szent szék engedőmével már sz. István idejétől fogja éltek az esztergomi érsekek világos nyomát találjuk IV. Béla 1239-ik évben Oct. 1-én kiadott adomány levelében *) **). A metropolitai jog kétség nélkül szinte sz. István *) L. Pray Hier. P. I. — **) így szólt ugyan is a király ezen okiratban: ,,Cuui sancta Strigoniensis Ecclesia locum Primatis in regno nostro tenere dignoscatur tam a Beata sede apostolica, quum a sancto primo Rege Stephano, nostro progenitore, qui praedictam sauciam Ecclesiam fundavit, et stabilivit ac sei vitorum amplitudine, et multitudine dignitatum decoravit: nos ejusdem vestigiis inhaerentes aliquo donativo renumerationis