Horváth Pál János (ford.): Beszéd a religióbeli titkok régi szertartásiról, mellyek a hagyományoknak, és hitbéli tzikkelyeknek meg-erősítésére igen hasznosok… (Lotse, 1814) - 11.185

66

állandó , '• örökös nem volt ; hanem a1 midőn utóbb az Anyafzentegyház a’ világon el- terjedett , ez a* Religióbéli Titok fzertartáfa- is laffanként meg fz'ánt. Némellyek’ véleke- defe - fzerént ez akkor történt , a’ mikor meg - fz'ánt a’ fzokás a’ Kerefztségrc kéfzul- teket ( Catechumeni ) a* Diakonuíök - által az Oitári Szentség’ kéfzíttéfekor a’ gyülekezetből ki tiltani ; a’ vagy minekutánna nem volt félelem , és vefzedelem , hogy a’ Titkok a* külsők - által meg vettelíenek , és ki nevetteffenek. Minthogy ezek a’ külömbféle Nemzeteknek külömb üdőben a’ Kriftus’ hitére - való meg téréfekor történtek , azért a’ Tudófok - fzerént a’ Religióbéli Titok’ fzer- tartáfa - is mindenütt nem egy üdőben fzánt- mcg. Ha annyilzor általam említett Schel" tratiulhak hinni tettzik , ő azt tartya, hogy a’ Religióbéli Titok’ fzertartáfa a’ Napkeleti Anyafzentegyházban az ötödik ízázadnak végén , a’ Nap nyugotiban pedig a’ hatodik ízázadnak közepe-után fziint-meg,

Mert