Horváth Pál János (ford.): Beszéd a religióbeli titkok régi szertartásiról, mellyek a hagyományoknak, és hitbéli tzikkelyeknek meg-erősítésére igen hasznosok… (Lotse, 1814) - 11.185

Anyafzentegyházban virágzó fzokáft nem tfak bizonyíttya , hanem sürgeti - is Tertullianus, a’ midón így fzóll Ki az a’ Pogány, a' „ ki az Ó feleségét az éjjeli gyülekezetekre „ ha úgy hozza magával a’ fzi’ikség , az oL ,, dalától el ragadtatni örömei! elfzenvedgyc* t, a’ ki eltűrje , hogy a' Hufvéti ünnepek- ,, ben ináfatt töltfe az cjtfzakáe, ki az, a’ , ki arra az úri vendégségre , mcllyet ,, gyaláznak , a* magára* háramló gyanU6ág_ j, gal ótet el botsáfsa ? (a) De némcl- „ lyek el • ízenvedik a* mi fzertártafainkat, ,, nem - is zajognak. A* tehát a’mi vétkünk» „ hogy a* Pogányok a* mi Izertartáíinkat „ tudgyák , hogy az ö lelki - ismérctéktól „ függünk , hogy az ó jótéteményekből „ van , ha mit munkálkodunk. Nem mond- „ hattya , hogy nem tudgya , a* ki tűr „ vagy ha cl - titkoltatik , minthogy nem 5, f&r , félelemben vagyon. Minthogy ,, pedig a* Szent írás mind a* kettőt pa_______ ^ 4 «tv

(•) Ibide« C#p. 5,

if