Ismeretlen szerző: Az egyházi javak szabályozását indítványozó borsodi levélnek taglalása és felvilágosítása (Kassa, 1842) - 11.135

gény lelkipásztorok javára, kegyes alapit- váuykint ajándékozá.

Többire ha megszorul is ollykor némelly lelkipásztor, — Püspökjében jóakaró atyát tekintvén, — segedelmezés végett, ahoz fiúi bizodalommal folyamodik, és ha «kérelme alapos , bizonyosan előterjesztett szükségén segítve leend; mit külömben a’ Püspököktől se várni, se kívánni nem lehetne, ha Borsod vármegye Indítványa Szerént, Jószágaiktól megúsztatván, magok is csak a' Status kegyelem kenyerére szorulnának í

De hát mellyek azok az élet gyönyörei, kedvtöltések, és kéjelmek, mellyeket Főpapjaink, mint valami napkeleti Emirek élvezni mondatnak? Talán bizony Bécsben, Páris- ban, vagy Nápolyban költik jövedelmüket? vagy talán színházakban, Cassinókban, Soi- rekben töltik idejüket ? avagy agarak, és ver- senytfutó Lovak tartására fecsérlik meg takarított vagyonukat ? — Két vagy bat hámos Ló, — egy pár kotsi, — csinossan öltözött Inas, — szükséghez inérttizletesbb bútor, még nem olly nagy fényűzés, hogy azt kaján szemmel nézni vagy kárhoztatni lehessen; és ha mind azt, nélkü- lezhetnék is úgy mint Egyház Nagyai; — mindazonáltal polgári állásuk nem engedi, hogy tekintetük csorbulása nélkül^ minden külső