Ismeretlen szerző: Az egyházi javak szabályozását indítványozó borsodi levélnek taglalása és felvilágosítása (Kassa, 1842) - 11.135

már nem az övé. *— Talán a’ Status, vagy ha úgy akarjuk; ennek képviselője a’ Nemzet? de sem egyiknek, sem másiknak semmi köze hozzá; — mert a’ mint fellyebb láttuk — nem az ö adománya, és ha dato non concesso szinte az volna — nem lenne Joga, azt többé vissza venni; mert Cicero szerint (in Topicis Num. 4.) , repugnat recte accipere , et invitum reddere. Talán llát egy harmadik névtelen Egyént illeti amaz tulajdon? de ez csak ököljognál fogva tettlegesíthetné inerészíett igényeit. Ha tehát azok közül senki sem követelheti jogszerűleg az egyházi Birtokhoz magány uraságot; (privatum Dominium) , úgy csak az lehet, törvényszerű Ura és tulajdonossá azon Jószágoknak, kinek tettleges birtokában vannak : ez pedig az egyházi Rend * külömben következne: hogy az egyházi Jószág, sit res nullius, a’ mi absurdum. — De lássuk már továbbá azon okokat, és okoskodásokat, inellyeknél fogva Ns. Borsod Vármegye, Indítványát, positivus Törvényeinken alapúlttnak lenni állítja.

Ugyan is lször azt hozzá eló: hogy a' papi kezekre kerültt Jószágok eleitől fogva az összves Törvényhozás rendelkezése alá tartoztak; a’ honnan azt következteti: hogy szabad azokról most is nein csak a’ kitűzött