Ismeretlen szerző: Az egyházi javak szabályozását indítványozó borsodi levélnek taglalása és felvilágosítása (Kassa, 1842) - 11.135

koltatott, —■ az Egyház, és ennek szolgái, a’ Hívek állal önkin t öszvetett élelembéli kegyes adakozásokon, és egyébb rendszeres Járandóságokon kívül — már fekvő Jószággal is bírtak — mellyet Híveik’ bőkezűségéből nyertének — a’ következendő kétségbe nem vonható történeti adatok bizonyítják: ha el is mellőzem azt, a’ mit Severus Sándor Római Császár 222—235 k. sz. u. évig terjedt országlási idejéből, Aelius Lampridius 53 fejezetben imigy idéz elő: Cum Christiani quemdam locum , qui publicus fuerat ^ocu- passent, •— contra popinarii dicerent Si~* hi eum deberi, — rescripsit: melius esse, ut quomodocunque illic Deus colatur, quam popinariis dedatur, — annyi igaz: hogy Diocletianus és Maximianus Császárok 3Ö2 évben, a’ keresztény Egyházaknak birtokában lévő ingatlan Jószágot elvétettni, és a’ Fiscus részére elkoboztattni parancsolák *, mel- Jyek aztán 8 évnek elforgása után Maxentius, de főleg Nagy Constantin Császár Rendeléséből az Egyházaknak visszaadattak; kiről a' hires történeti Búvár Eusebius (de vita Const. 2. k. 39 fej.) igy ír : Constantinus omnes fundos, domus, hortos ecclesiasticos a Fisco Ecclesiis restitui jussit. Ugyan

csak ó volt: ki mind az üdvözítő Hitnek fel3