Hetényi István - Nagy Mihály - Márton István: Halotti beszédek és imádságok, mellyek néhai tiszteletes tudós Maár Péter úrnak ... utolsó tisztesség tétele alkalmatosságával élő szóval elmondattak (Győr, 1823) - 11.131.9
*0 mindeneknek vérektől tiszta vagyok. Mert nem vo- nógattam magamat, hogy az Istennek minden akaratját nektek nem hirdettem volna. Az az, én az Isteni gondviselés által a’ Keresztyén Vallás Ta- mttójává rendeltettem; nem bánom, ha testi életem, áldozatjává leszsz is ezen hivatalomnak, tsák hogy ezt örömmel végezhessem el. Efezusiak ! én már most tőletek örökre megválók e’ földön; de nyilván kijelentem, hogy én senki tévelygésének vagy erköltsi megromlásának is oka nem vagyok; mert kész szivvel, igaz bizonysággal tanítottalak a’ Vallás tudománnyára ’s erköltsi életre, mellyben áll az Isten Országa és akaratja. Ama gyászos bolt Kér. H.! ezen történetet éjj életre hozza a’ mi lelkűnkben; mert óh tekintsünk tsak arra szemeinkéi, vagy közelítsünk ahoz gondolatunkal : bizony ha a’ külső ékességek nem adnának is tanúságot, az abban bé- zárt lelketlen maradványok, mintedgy hallató szóval azt prédikállyák minékünk, hogy imé a’ Vallási és Erköltsi életnek edgy Taníttója vesz most is bútsut Tanítványitól, kik között míg az élet theátromán futását folytatta, azon szolgálat szerént, mellyet vett az Úr Jézustól, bizonyságot tett az Isten kegyelmének Evangyéliomáról. De az Övéi, kiknek prédikálta az Istennek Országát, az ő Kedvesei *s Baráti, kikkel vagy a’ vérség; vagy a’ természeti biztos hajlandóság’ édes kötelei által öszve vólt kaptsoltatva, az ő ortzáját többé e’ földön nem látják.
