Hetényi István - Nagy Mihály - Márton István: Halotti beszédek és imádságok, mellyek néhai tiszteletes tudós Maár Péter úrnak ... utolsó tisztesség tétele alkalmatosságával élő szóval elmondattak (Győr, 1823) - 11.131.9
6i ját, a’ mire való törekedés által külömböztette ö meg magát, a’ Társaságba való béállás előtt, a* barmoktól, még pedig azzal a’ köteleztetéssel, hogy, kiki a’ Társaságba, ne tsak azon Szent Jussokat tartsa, ’s tartassa meg mások által is, sérthetetlen bátorságba, a’ mikkel, a’ szív Tör- vénnyeinek fő adója, az Isten, minden Embert kezdetbe, már, felruházott, hanem, mind azokat is, a’ legnagyobb hűséggel, köteles légyen elfogadni, valamik tsak, akár a’ személlyes, akár a’ köz Tökélletesedésre, ’s boldogságra, az Istennek nevébenn , Törvényekül rendeltetnek. Ez az oka, hogy mindnyájann, ugyan azon akadályoknak szomorú érzésével, lépünk bé a’ Társaságba, a’ mellyeket, már az előtt is, kiki ma* gunkba , tapasztaltunk, mikor állati indúlatink követése által, a’ Törvény megrontásába, mi magunkat bűnösöknek, ’s büntetésre méltóknak el- esmertük. Edgy szóval hát, ha tagadhatatlan az, hogy az emberi Társaságokba, éppen azon edgy Törvényadás, azon edgy végrehajtó Akarat, azon edgy Tzél, ’s azon edgy nemű akadályok vágynak , a’ mellyek már az emberi szivbenn is, személtenként , és elébb , illyeneknek találtattak : látni-való, hogy valamint minden Emberek edgyenként, az Emberiség fő Tzéljára, tsak a’ Vallás által juthatnak el: úgy a’ Társaságok is, tsak a’ Vallás által való Nevelés eszközlésével, tétethetnek virágzókká, — el annyira, hogy azon a’ Tudósok által, már Századoktól fogva feszegette
