Hetényi István - Nagy Mihály - Márton István: Halotti beszédek és imádságok, mellyek néhai tiszteletes tudós Maár Péter úrnak ... utolsó tisztesség tétele alkalmatosságával élő szóval elmondattak (Győr, 1823) - 11.131.9
53 hoszszas hartzba kerül az, nem tsak a’ már felnőtteknek, hanem az érett korhoz közelítőknek is, hogy a’ hozzánk ragadott testiséget, állati in- dúlatinknak megzabolázásával , a’ kotelességes életnek, edgy mindentudó ’s Szent Istennek szilié előtt való tiszta követésére hajthassuk: annyival is inkább pedig, hogy mind ezen foglalatosságok, az életenn keresztül, szakadatlan munkásságba tartanak mindnyájunkat, még akkor is, mikor a’ Vallásnak Jóltévő világával, Értelmünk a’ tudományra érleltetik, Szivünk pedig, ugyan annak tűzével, az engedelmességi készségre me- lengettetik! — Mennyi időnek, ’s melly sok munkának gyümöitse az, hogy az Ember, maga magától tudjon, akarjon, ’s szeressen félni, ’s minden tselekedeteibenn a’ Lelkiesméretnek, mint az Istennek helytartói Biróságát, minden külső kénszeritéstől függetlenül, tisztelje, a’ mi az Ember nevelésbe, edgyetlenedgy Tzélja a’ Vallásnak , vagy az Isten belső országlásának az Em- berbenn 1 Valójába hát, semmivel sem szükségesebb testi életünk feltartására a’ Levegő, mint a’ miilyen szükséges a’ Vallás, arra, hogy az Ember, méltóságos értelembe, Emberré formáltasson. $• «• Hogyha már most, a’ Társaságos életnek meggondolására térek által: úgy találom, hogy, valamint minden Társaságoknak edgy Isteni Or-, szágnak kívánása, vagy is, a’ Vallásnak titkos érmése adott léteit, ’s kezdetet: úgy annak további J
