Hetényi István - Nagy Mihály - Márton István: Halotti beszédek és imádságok, mellyek néhai tiszteletes tudós Maár Péter úrnak ... utolsó tisztesség tétele alkalmatosságával élő szóval elmondattak (Győr, 1823) - 11.131.9
54 ’s magát a’ barmokkal egyenlő alatsonyságba le» taszítni, a’ mi, szánakozasra méltó balgatagságnál egyébre nem mutatna, vagy ö neki magát, az erköltsi Törvények vezérsége alatt, ama lathatatlan lelki Ország titkainak hitével, a’ Vallással, kell az Isteni Tzélokra , a’ Szentség által, kiformálni ’s elkészitni. A’ midönn hát a’ Lelkiesmé- retnek Törvénnyel, mint Isteni Törvények, nem tsak a’ mi testi, hanem inkább ürökké-való lételünknek Tzélját tárgyazzák, ’s bennünket, a’ végeden erköltsi Tökélletesedésre ösztönöznek : edgyszersmind, minden feltétel nélkül, arra is köteleznek , hogy a’ testi indulatokkal való öszve ütközésbenn, ezekenn győzedelmeskedni tanul- vánn, állati hajlandóságainktól, időről időre, ’s mind inkább inkább függetlenek lenni igyekezzünk , ’s az Isten lelki Országába való polgárságra méltóbbakká tétethessünk. A’ minthogy, ép- penn ezen függetlenségbe áll a’ Lelkiesméretnek azon belső tsendessége, a’mit erköltsi kötelességeinknek tellyesitése szül mindnyájunkba, és a* mit, a’ ki a’ Vallás segedelmével magának készségül megszerzett, az, már itt e’ földönn, mint az Isten Országának polgárja, edgy kis Mennyországot hordoz magával ő magában. Azonba , la’ tökélletes Törvényadás mellett, mit találunk még mi magunkba? Edgy, a’ Törvényt végrehajtó erőt, az Akaratot, vagy a’ Szivet. Tsak hogy már, ebbéli tulajdonságunk , na- gypnn külömboz a’ Torvényadástol, mint a’ mit magának az Embernek kell a’ szabadság , az .i
