Hetényi István - Nagy Mihály - Márton István: Halotti beszédek és imádságok, mellyek néhai tiszteletes tudós Maár Péter úrnak ... utolsó tisztesség tétele alkalmatosságával élő szóval elmondattak (Győr, 1823) - 11.131.9

pedig a’ mi Nemünknek, az állatok felett egyedül való tzimere ’s tulajdona , a’ mivel t.i. ö all, és a’ mi nélkül, legottan az állati alatsonyságba térne viszsza. — Igaz ugyan, hogy számtalanok a’ Tzélok az Emberbe: de még is azok köztt, edgyetlen edgy azon fő Tzél, a’ minek a’ többek, tsupa eszközül szolgálhatnak. A’ SZENTSÉG ez ! — vagy is, a’ mi testi Akaratunknak, a’ Törvény parantsolatinak szabadonn hódoló engedelmessége. Ez azon edgyetlenedgy fö Jó az Emberbe, a’ mivel közelíthet Ö egyedül, a’to- kélletes Szentséghez, az Istenhez. Mert, még maga a’ Tudomány is, és ennek ezer meg ezer kintsei, valamint a’ testi Jólléteinek számtalan ágai és módjai, a’ miilyenek p. o. az élet, az egésség, az erő, hatalom, gazdagság, tisztség, ’s hir név, magokba véve, tsak állati tulajdonságok az Emberbe, és semmi általán fogva való betset nem érdemelvénn, betsesekké tsak úgy lehetnek, ha a’ jó Akaratnak, a’ kötelességes élet gyakorlásába, eszközképpen szolgálnak, és a’ mellyek, a’ Szívnek belső jó tulajdonsága nélkül, ezer meg ezer veszedelmeknek, sőt még a’ Gonoszságoknak is eszközivé tétethetnek. Egyedül hát a’ Szentségre törekedő Virtusi Character, azon edgyetlenedgy kintsünk , a’ mi minden kissebb ’s nagyobb tulajdonságinknak, a’ maga hasonlithatatlan Méltóságánál fogva , betset adhat. így érezzük ezt mindnyájann Lelkiesmé- retünkbe , melly minden helybe hagyást ’s ditsé- retet, tsak a’szívnek belső. Jóságához, mint vég

4 *