Hetényi István - Nagy Mihály - Márton István: Halotti beszédek és imádságok, mellyek néhai tiszteletes tudós Maár Péter úrnak ... utolsó tisztesség tétele alkalmatosságával élő szóval elmondattak (Győr, 1823) - 11.131.9

4S

de jó szívű, érzékeny, ’s kötelességeibe munkás életű Embert, a’ ki az éhezőnek enni, a’ szom- júhozónak inni adott, a’ ki a’ mezítelent megruházta, az ügyefogyottat, az Özvegyet’s árvát pártul fogta, sőt ellenségét még jó téteménnyel is igyekezett, a’ Virtusos életre, ’s az Isten Or- szágabeli Polgárságra megnyerni, úgymint a’ki a’ külsőképpen láthatatlan, és tsak a’Szívbe érezhető Isten Országába, éppen úgy kívánt az Istentől függeni, mint a’ mint a’ hűséges Polgárok, látható Fejedelmeiktől függenek: és már éppen ez az, a’ kit én Embernek elesmérék, mert Vallása van, ’s mindent Vallási érzéssel tesz, mintha minden kötelességei tellyesitésébenn, testiképpen az Isten színe előtt forgolódna.

De ha az Embertől elfordulok is, ’s bár az egész roppant Természetbe, akárhová tekintek is, tsak a’ Vallás világánál látom ’s értem én annak minden alkotmánnyát, folyamatját és tzélját, ’s tsak a’ Vallási érzéssel emelkedhetem fel azon kibeszélhetetlen gyönyörűségre, a’ mit az Isten Tzéljainak érzése, ösztönül gerjeszt bennem, hogy testi indulatimnak ellenekre is, a’ Törvény eránt való engedelmességre hajoljak. Istent kell hinnem hogy láthassak! Mert, mihelyt Istent nem hinnék: semmi okos Tzélt a’ Világba többé nem láthatnék. Kéttség kívül hát, minden Törvényadói Méltóságunk tudása ’s érzése mellett is, Vallás nélkül vak az Ember, a’ ki bár melly nagy tudománnyal bir is, de a’ nélkül tsak tapogat ő a’ setéibe , ’s nem tudja hol jár, és igy nem lehet