Hetényi István - Nagy Mihály - Márton István: Halotti beszédek és imádságok, mellyek néhai tiszteletes tudós Maár Péter úrnak ... utolsó tisztesség tétele alkalmatosságával élő szóval elmondattak (Győr, 1823) - 11.131.9

*4

dag aratást? vagy pedig te lennél-e’ oka, hogy sikereden maradt a’ te munkád? Bizony lelki és erköltsi világ az, a’ mellyben te munkallodol az igazságra, — nem szenved ez semmi erőszakot,-— nem ollyan itt a’ te földed a’ szív és értelem mint a’ fazékas’ kezében a’ sár, — magában járó vagy önnön erővel ’s élettel bíró mivszer — Automaton ez, mellyre önnön hódolása nélkül rá nem kötheted azt is, a’ mi boldogság, a’ mi igazság. A’ tanittás, intés, feddés a’ te dolgod, mint ebben a’ Jézus’ Tanitványi, Isteni Mesterek’ rendelése szerént példát adtak: de hogy foglyul vigy minden lelket az igazságnak, már erre elégtelen tsak a’ te munkád, *s gyümoltstelen fáradozásod erköltsi nevendéked’ szivének készsége nélkül; éppen úgy, mint a’ legjobb és leghathatóssabb erejű eledel is haszontalan, ha a’ gyomor azt meg nem főzi ’s éltető nedvességgé nem formállya. A’ honnan maga az Isten is nem a’ foganatot nézi a’ megítélésben, hanem az igyekezetei ; mert ez kötelessége a’ Vallás Tanittójának, ama pedig nints neki tellyes hatalmában. így tanít erre Sz, Pál Apostol 1. Kor. 3.* 7,8. Sem a ki plántál úgymond valami, sem a ki öntöz, hanem Isten, d ki előmenetelt ád. Az pedig a’ ki plántál, és a ki öntöz edgyek: mindenik pedig az '6 jutalmát vészi az ő munkája szer ént. Ezért mondja Bernhárd is az Ő Tanitvánnyának Eugenius Püspöknek, ki azt gondolta, hogy haszontalan dolog a’ Római feslett erköltsü községnek sokat prédikálni: Te tedd-meg azt, a mi ct te kötelességed; mert az Isten arra,